Írhatnám azt, hogy már kislány koromban is lakberendező akartam lenni és egy régi álom vált most valóra…de ez csak részben igaz ☺

Panel házban laktunk, a szobám nyugati tájolású volt. Ezzel akkor még különösebben nem foglalkoztam, csak arra emlékszem, hogy miután az asztalom az ablak előtt volt, délután mindig a szemembe sütött a nap. Volt egy nagyon ügyes asztalos bácsi, ő készített már évek óta nálunk mindent ami „egyedi” bútor volt. Én rajzoltam, vagyis terveztem, ő pedig kidolgozta és elkészítette. A legprecízebb, legigényesebb szakember, akivel valaha találkoztam. Így volt ez a szobám esetében is. Én kitaláltam, ő megcsinálta. Lévén egy egész falhossznyi szekrényről volt szó, mindenféle beépített megoldásokkal, a szereléskor az asztalos bácsi elhozta segíteni a kisebbik nagyfiát. Attól kezdve jelentősen megnőtt a bútortervezés iránti kedvem és igyekeztem otthon is lobbizni, hogy mi minden szorul cserére…a történet ezen részének folytatása kevésbé szakmai ;) ezért nem is mennék bele a részletekbe. De a lényeg, hogy a szerelemszakma nálam szerelem és szakma kombóban indult.

Mindamellett, hogy abszolút reál beállítottságú vagyok, mindenem a számok, a matek és a logika, az egyedi bútorokon túl nagyon érdekelt a lakberendezés és a belsőépítészet világa. Gazdasági végzettséget szereztem, a pénzügyi szektorban kezdtem el dolgozni, de továbbra is vonzott az otthonteremtés, az alkotás vágya. Mindig is nagyon szerettem tanulni, ezért 2008-ban beíratkoztam egy lakberendező suliba, ahol egy évvel később sikeresen vizsgáztam.

De ekkor még maradtam a gazdasági vonalon. Rövid távon biztosabb és stabilabb egzisztenciális növekedést jelentett az alkalmazotti lét, de már akkor a terveim között volt, hogy ha tehetem, egyszer lakberendező leszek és saját vállalkozásom lesz. Az évek alatt rengeteg hazai kiállításon, konferencián vettem részt, követtem és követem nemzetközi tervezők munkáit, a trendeket és a hazai alkotó közösséget, akiknek a termékei beilleszthetők az otthonokba, enteriőrökbe.

Mi mindketten dolgoztunk, úton volt az első kisfiunk, zajlott az építkezés. Kellett a segítség és nekem is egy újabb tanulási lehetőség volt, ráadásul a megbízó oldalán állva. Tanulságos volt.

Az hogy szükség van-e, miért van szükség, mikor van szükség és kinek van szüksége lakberendezőre, meghagyom egy külön blogbejegyzés témájának.

Ezután mentort választottam és csak figyeltem hogyan dolgozik. Láttam, hogy én miben vagyok más, hol kell még fejlődnöm és mi az, amit egészen biztosan másképp csinálnék. 2019-ben volt szerencsém a milánói design kiállításra is ellátogatni és néhány napot a városban tölteni. Egyre mélyebbre szippantott ez a történet és úgy gondoltam, mikor máskor vághatnék ebbe bele. Voltak referencia alapú megbízásaim, amiért végtelen hálás vagyok.

A célom pedig, hogy a lakberendezés egy elérhetőbb szolgáltatás legyen, hogy olyan terveket alkossak, amik racionálisak, megvalósíthatóak, ahol az egyediség és egyéniség mellett az ésszerűség is szerepet kap, majd születik meg belőle az Otthon, a tér, az enteriőr és vele egy élmény. Nekem a tervezés élménye, másnak pedig a megvalósult otthon élménye.